Fogarasi József

Semmelweis-nap: az egyik szemem sír, a másik nevet?*

A napokban kaptam egy „olvasói” visszajelzést a június 5-én kelt és a honlapomon (www.fogarasijozsef.hu) nyilvánosságra hozott – a Kormány elnökének és a FIDESZ parlamenti frakcióvezetőjének megküldött – levelemben érintett témához kapcsolódóan: problémám egy részét a Kormány már megoldotta, az idén Semmelweis-nap már munkaszüneti nap!

Valóban, de ezt levelem megírásakor is tudtam. Olvastam (mindenki olvashatta) az Országgyűlés 2010. dec. 20-ai ülésnapján elfogadott „Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról” szóló 2010. évi CLXXIII. törvény 110.§-át, amely „Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről” szóló 2003.évi LXXXIV törvényt kiegészítve, a 15/B.§-ban kimondja:„Július 1-je Semmelweis-nap, amely az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókra és egészségügyben dolgozókra kiterjedően munkaszüneti nap.” E törvényi rendelkezés 2011. január1-jén lépett hatályba.

Az előbbiek a tények, de nézzük a problémákat! Az elsőre azt is mondhatnánk szépséghiba: a levelemben megemlített „munkaszüneti napokról” rendelkező törvények ugyanis az adott foglalkozási ág ún. „alaptörvényei” (a köztisztviselőknél a Ktv.; a hivatásos állományúak esetében a Hszt.; a bírák és az ügyészek tekintetében pedig a Bjt. illetve az Üsztv.), míg az egészségügy vonatkozásában ez az egészségügyről szóló Eütv. lett volna - mivel ez a törvény rendelkezik az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi foglalkoztatási jogviszonyban állók nyilvántartásáról és kötelezettségeiről - esetleg a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező Kjt.! Ez utóbbi esetben viszont „kilógna a lóláb” mivel úgy a pedagógusokat, mint a többi közművelődési stb. intézményekben dolgozókat sem lehetett volna az „osztogatásból” kihagyni, hiszen ők is közalkalmazottak, ennyi „szabad” pénz azonban nyilván már nem volt, ezért került a Semmelweis-napi munkaszünet az említett törvényben mintegy „odavetve és elrejtve” kimondásra. Az „álcázás” ellenben hibát is eredményezett, amelyet a jogalkotó és az előterjesztő sem vett észre. Az egészségügy tudniillik – a fentiekben említett köztisztviselőkkel, bírákkal, ügyészekkel szemben – a Hszt. alá tartozó munkaszervezetekhez hasonlóan folyamatosan működő „üzemnek” minősül, ahol munkaszüneti napon is van mit tenni. Azaz a munkaszüneti napról szóló rendelkezést követően a nevesített 15/B.§-nak egy – miként ez a Hszt.-ben meg is található – második törvényi mondatot is kellene tartalmaznia: a munkaszüneti napon teljesített „szolgálatért” az egészségügyi szolgáltatóknál foglakoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókat és az egészségügyben dolgozókat a munkájukért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. Esetükben tehát - népiesen szólva - dupla pénz jár!

Itt lép be a levelemben közzétett gondolat, amelyben egyrészt azt feszegettem, hogy a törvényhozó, milyen jogon és milyen megfontoltságból különböztet közszolga és közszolga között, másrészt milyen felhatalmazás birtokában oszt „munkabért” az adófizetők pénzét is magában foglaló állami költségvetésből a közszolgálatban állóknak, miközben a többi kétkezi szakmákban (asztalos, esztergályos, kőműves stb.) ezt nem teszi? Harmadrészt, ha az ország olyan nehéz anyagi helyzetben van, hogy szükségessé vált áprilisban az Összefogás az Államadósság Ellen Alap létrehozása, akkor talán ezt az önállóan is milliárdos nagyságrendű összeget, vele együtt a többi munkaszüneti napra a költségvetésből kifizetett, illetve a még kifizetendővel együtt célszerű lenne „átvezényelni” ebbe az Alapba (a már kifizetett összegeket visszamenőleges hatállyal; ebben már van tapasztalatunk).

Negyedrészt egy fejezetgazda olyan, mint egy anya, sohasem tesz/tehet különbséget gyerekei között semmiben, különösen nem az anyagiakat illetően! Vajon a témáért felelős miniszter anyai/apai érzését hogyan volt képes legyőzni és az egészségügyben dolgozó közalkalmazottakat egy fizetett munkaszüneti naphoz juttatni a költségvetésből, míg a másik „édes gyermekével” a pedagógusokkal ezt nem tette meg? Persze az is érdekelne vajon miniszter úr már „meglátogatta-e” az említett Alapot?

Mit javasolhatok a jövőre nézve a közszféra említett, de a fizetett munkaszüneti nap jutalmából kimaradt dolgozóinak? Kérdezzék meg szakszervezeteiktől mit is csináltak ez ügyben az elmúlt időszakban; esetleg alapítsanak új érdekvédelmi szervezetet, de addig is a pedagógusnapot június első vasárnapjáról tegyék át egy másik, de hétköznapi napra, amikor az oktatás folyamatos üzemként érinti a pályán dolgozókat, hogy ők is „dupla fizetést” kaphassanak. A világban van olyan ország, ahol a pedagógusnap munkaszüneti nap, Tajvanban mindig szeptember 28-a, amely egyben Konfucius születésnapja is! Nálunk lehet, hogy e célra Brunszvik Teréz grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója is megfelelne: akár a Habsburg Monarchia területén az első magyarországi (Buda) kisdedóvó megalapításának időpontja (1828.) június 1. vagy – halálának évfordulója – szeptember 23. amikor a pedagógusnap mellett szellemi hagyatékának méltatására és értékelésére is sort lehetne keríteni.

Budapest, 2011. június 26.

 

 

*A teljes változatot lásd a Blogban, azonos címszó alatt.
A publikált változatot lásd a Népszava 2011. július 13. szerda - 138. évfolyam 162. szám - 7. oldalán „Az egyik szemem sír …” cím alatt, valamint a COMITATUS 2011. Különszám - XXI. évfolyam 201. szám - 70-71. oldalán „Semmelweis-nap: az egyik szemem sír, a másik nevet?” cím alatt.