Fogarasi József

Egy egérfogó víziója: alkotmány - alaptörvény - alkotmány!?

2011. május 16. hétfő

 

 

Az átlagember könnyen eshet vigasztalhatatlan apátiába. Képes azt hinni, hogy a húsvéti ünnepekkel, az alaptörvény aláírásával és kihirdetésével véget ért az idei évben az országot „boldoggá” tevő állami ajándékozási hullám és jön, a hét szűk esztendő. A látszat azonban most is csalóka! Miközben az ellenzéki pártok egymást – az MSZP önmagát is – mardosva a szemük elé ültetett fa növekedésétől nem látják a lopakodó erdőt, mások már a következő ajándékcsomag összeállításán dolgoznak. Átadásának várható esedékessége ismét egy sátoros ünnepi alkalom lehet: maga az ajándék pedig nem lehet más, mint a karácsonyfa ágai alatt elhelyezett, nemzeti színekben tündöklő, a mákos- és diós bejgli mellé csomagolt, újévi tűzijátékkal díszített Alaptörvény! Természetesen, ezt az ajándékot sem lehet/illik majd visszautasítani.

 

 

A jelenleg hatályos Alkotmány időbeli hatályának végét önmaga határozza meg: „- hazánk új Alkotmányának elfogadásáig -”. Erre figyelemmel a magyar jogászbölcselkedők még képesek azt hinni és hangoztatni, miszerint új Alkotmányunk még nincs, csupán „Alaptörvényünk” van! De van-e közöttük különbség? Esetleg tehető-e közéjük – Alkotmány=Alaptörvény – egyenlőségjel? A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémia, 1972., 28. ill. 24. p.) szerint Alkotmány: „Vmely állam alaptörvénye (i-nek összessége)”; Alaptörvény: „Az állam politikai, társadalmi és gazdasági rendjét s az állampolgári jogokat és kötelességeket meghatározó törvény.” Ezzel az olvasattal azonban az érdemi válaszhoz aligha jutottunk közelebb. Persze mondhatnánk azt is, hogy a különbség csupán egy i-betű! Mielőtt azonban bárki bagatellizálná e nevesített betű szerepét szeretnék mindenkit emlékeztetni: voltak idők, amikor ezért az „i” betűért az emberiség akár ölni is képes lett volna!

 

 

De vágjunk a téma közepébe! Amennyiben az elfogadott új Alaptörvény nem más, mint a fentiekben már idézett témakörök foglalata, úgy elegendő annak vizsgálata, vajon a kihirdetett Alaptörvény e kritériumoknak megfelel-e? Igen is, meg nem is! Egyrészt önmagát sem nevezi alkotmánynak; másrészt e megalkotott művet megemlítésekor a politikai közéletben „még számító” funkciót betöltő személyek kínosan ügyelve kerülik az alkotmány szó, el/megnevezés – akár szinonimaként való – kiejtését is. Továbbá: a „Nemzeti hitvallás” című bevezetőben foglaltak – nemcsak megnevezésük, de tartalmuk/megfogalmazásuk, valamint az „ígérjük”, „hisszük”, „tiszteljük”, stb. szavaknak az egyén belső érzésvilágába sorolhatóságuk miatt is – normatív és szankcionáló erővel nem rendelkeznek. Az „Alapvetés” az előbbiekkel ellentétben viszont eleget tesz a jogalkotással szemben támasztott törvényi követelményeknek, így normativitásuk sem vitatható. A „Szabadság és felelősség” pedig már megfelel a klasszikusan vett alkotmány állampolgári jogok és kötelességek foglalatának. Az „Állam” című terjedelmes rész azonban kimunkálatlan és hangosan, kitöltéséért kiált. Ezt az űrt – állítólag – a sarkalatos törvények lesznek/lennének majd hivatottak tartalommal megtölteni, amelyek számszerűsége - így már világos és érthető, hogy - a kezdetekben ígért ötről, mára miért emelkedett harminc fölé.

 

 

Állítások szerint, a sarkalatos törvények elfogadásával – amelyekben már az ellenzék is hajlandó egyfajta részt vállalni – rendelkezéseinek pedig az Alaptörvénybe történő beépítésével teljesül(né)nek az alkotmánnyal szembeni – fentiekben definiált – szakmai/társadalmi elvárások: „az Alkotmány valamely állam alaptörvényeinek összessége”! Ezzel – igaz, fordított sorrendben, de vitathatatlanul – kész lenne a „Magyarok Háza”. A kémény (a Nemzeti hitvallás), a tető (az Alapvetés) és a padlás (a Szabadság és felelősség vagy másként definiálva, állampolgári jogok és kötelességek) már áprilisban átadásra kerültek; a pince és az emeletek, a sarkalatos törvények révén december végéig fognak elkészülni. Januárban aztán a „Házat” körbevevő „kerítés” megépülhet! A jövőbe látók szerint így, az említettek által a „Házról” még a - mások által jelenleg is látni vélt - „szeplő” is eltávolítható lenne. Mindez igaz is lenne, hiszen a jelenleg még hatályos Alkotmány szövege már nem tartalmazza azt az 1995. évben elfogadott rendelkezést, miszerint „Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.” Ezt a „biztonsági” szabályt a jelen jogalkotói hatalom „bölcs előrelátással” – jogsértő eljárással – 1998. június 18-ával hatályon kívül helyezte. E „képletes jogsértést” a kormányzópárt azonban kellő nagyvonalúság mellett a tető alá hozandó „Ház” sérülése nélkül még (akár) pótolhatja is!? Láttuk és tapasztaltuk: a kétharmad birtokában semmi nem lehetetlen. Utólag és visszamenőleg, akár még az Alaptörvény és a sarkalatos törvények is módosíthatók, illetve pontosíthatók.

 

 

Ebben az esetben nem lehetne többé e volt négyötödös szabályra, szeplőként hivatkozni, amennyiben a magyar nemzet egy jelentős részének kívánsága teljesülne: egy kiegészítő törvény alkotásával az Országgyűlés kimondaná Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakulását és az Alaptörvény vonatkozó sarkalatos részeinek módosítása és kiegészítése révén létrehozná a második kamarát, feloldva ezzel a határon túli magyarok állampolgárságához kapcsolódó választójog megadásával keletkez(het)ő átmeneti konfliktusokat. Ezt követően már csak kellő fantázia kérdése az erős köztársasági elnöki funkció megteremtése, „kormányzói/végrehajtói hatáskörök” felruházásával. Végezetül az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kétharmados többséggel a Nemzeti hitvallással megfejelt és a megalkotott sarkalatos törvényekkel kiegészített Alaptörvényt „A Magyar Nemzet Alkotmánya” elnevezéssel alkotmányi rangra emelné – figyelembe véve most már a ”kérdések az új Alkotmányról” című kérdőíven visszaküldött egymilliós nagyságrendű válaszokat is – melynek következtében a jelenlegi Alkotmány, saját preambuluma szerint, külön törvényi rendelkezés nélkül (is) automatikusan hatálytalanná válna. Így aztán az országnak ismét lenne legitim és elvitathatatlanul új ALKOTMÁNYA, amely a korábbi (49-es) Alkotmány hatályon kívül helyezéséről még csak említést sem volna kénytelen tenni.

 

 

A Nemzetgyűlés pedig feladatát teljesítve, kimondaná önmaga feloszlását és a még hivatalban lévő köztársasági elnök kitűzhetné az előrehozott általános képviselő-választás egyfordulós időpontját, de most már a 200 fős parlamentet (Alsóházat) figyelembe véve, amelynek időpontjában – a jól időzített és alapos közvélemény-kutatások eredményeinek ismeretében – a köztársasági elnök (kormányzó) közvetlen választása is megejthető lenne, akár 7 éves időtartamra.

 

 

Ezzel a virtuális „egérfogó” eredményes működésének köszönhetően egyrészt, lenne az országnak a parlament ellenzéki képviselőinek közreműködésével, a Nemzetgyűlés által törvényes keretek között elfogadott és alkotmányi rangra emelt, Alkotmány néven megnevezett „alaptörvénye”. Másrészt, az ország társadalma egyként foghatna hozzá az új és demokratikus hatalmi ágak intézményi rendszerének, továbbá a fékek és ellensúlyok biztosítékainak kidolgozásához majd felépítéséhez!

 

 

Budapest, 2011. május 16.

 

 

Fogarasi József

egyetemi oktató

 

 

Publikált szöveget lásd: Fogarasi József: Az egérfogó víziója In: Népszava. 2011. május 31. (138. évf. 126. sz.) p. 7. [ISSN 0133-1701]

Honlapon közzétett szöveget lásd itt