Fogarasi József

Az első összmagyar nagyátverés-show

2011. március 08. kedd

 

 

A napokban elindult – alkossunk együtt alkotmányt – össznépi nagy átverés show-ban három szereplőgárda fedezhető fel. Az elsőbe sorolhatók, akik másokat játszásra akarnak rávenni, a másodikban a gyanútlan és mit sem sejtő, önként résztvevő játékosok, míg a harmadikban a játék végén jót kacagó nézősereg található. Ez utóbbi kör amennyiben a játék mindenki számára kellően „vicces” volt, az első két említett csoport tagjait is magában foglalhatja.

 

 

Az első csoport élén – a levél feladójaként csupa nagybetűvel – MAGYARORSZÁG KORMÁNYA áll. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mivel továbbolvasva a feladó neve alatti sort a kör bővülni, míg a főszereplőnek hitt „mókamester” kiléte halványodni kezd. E második sor szerint a Kormány csupán a játékra felkérő szerepét tölti be. A játék „hivatalosságának” biztosításáról - a játékhoz nélkülözhetetlen „hivatalos játékos-gárda” tagjainak megszólításához szükséges név- és lakcímjegyzék összeállítása és szolgáltatása révén - a megjegyezhetetlenül hosszú-nevű Hivatal gondoskodik.

 

 

E szigorú hatóság a küldemény címzettjét pedáns előírásszerűséggel tájékoztatja: a vonatkozó törvény (Avtv.) szerint „személyes adataival mindenki maga rendelkezik, ezért az Ön lakcímét a Hivatal a kapcsolatfelvételt kezdeményezőnek nem adta ki, kizárólag e levél továbbításához használta fel.” Hogy ki rejtőzik a kapcsolatfelvétel kezdeményezője mögött és miért nem kapta meg a „játékosok” címjegyzékét az e rövidke, de hivatalos hangvételű tájékoztatóból nem derül ki, mint ahogyan az sem, hogy a levelek ezreinek címzetti megküldésére milyen költségvetési keret terhére és mely jogszabályi hely felhatalmazása alapján került sor. Jelenleg az is költői kérdés, hogy a Hivatal kért-e, s kapott-e előzetes engedélyt a leendő „játékosoktól” - lakcímük felhasználásával „zaklatásukhoz”- a levél részükre történő kiküldéséhez?

 

 

További rejtély vajon A nemzeti konzultációs testület (továbbiakban: Testület) tagjai közül miért csak ketten és arcuk adásával, miért éppen ők szólnak a „Kérdések az új alkotmányról” című levél bevezetőjében a címzetti körhöz nevük aláírásával, de alatta egyben feltüntetve az említett testületben viselt (vezető, tag) funkciójukat is, miközben a 13 kérdést tartalmazó kérdőívet a testület tagjai együttesen csak, mint tagok jegyzik? Levéltörténeti érdekesség, hogy a kérdőív aláírói – egy kivételével – miért tekintették fontosnak nevük alatt „volt” funkciójuk feltüntetését is? A Rend érvényesülése végett a kivételt képező személynél is célszerű lett volna erre utalni: volt miniszter.

 

 

Az is csak a bevezetőből derül ki, miszerint a játékszervezői kör tovább bővül, mégpedig „az új alkotmány elfogadására jogosult valamennyi országgyűlési képviselővel” (eddig nem tudtam: vannak közöttük olyanok is, akik az elfogadásra nem jogosultak?), akikhez - a testület nevében - valakik vállalják, hogy a beérkezett véleményeket összesítve továbbítják. Arról, hogy kikből áll e „vállaljuk” köre, s ők milyen szervezet segítségével, illetve közreműködésével, milyen pénzügyi forrás felhasználásával, továbbá mely szakma biztosította hitelesség mellett fognak cselekedni nincs szó. Mint-ahogyan arról sincs, hogy az összesítésre és a jogosult képviselőkhöz történő továbbításra (időben), mikor kerül sor. Az új alkotmányról szóló végszavazás előtti órákban mindennek hasznát, még a képviselők sem vennék!

 

 

De ha létezik egy eddig nyilvánosságra nem hozott szervezet, amely a beérkezett véleményeket közhitelesen összesíti, akkor vajon miért nem neki kell a kitöltött kérdőívet visszaküldeni? Miért e mandiner, melynek költségeit nyilván az adófizetők viselik? Továbbá, a válaszküldeményen címzettként – nyilván nem véletlenül – miért Magyarország Kormánya, Budapest 1848 szerepel? Hiszen 1848-ban a vonatkozó törvénycikk nem Kormányról, hanem „független magyar felelős minisztérium alakításáról” rendelkezett. A 12 pontos Kiáltvány második pontja is „Felelős ministeriumot Buda-Pesten” követel!

 

 

De végre következzék a nagy átverés-show főszereplője a kérdőívet kitöltő és visszaküldő „játékos”. Miért e megnevezés? Mert sem megszólítása, sem jogállása, sem véleményének sorsa nem egyértelmű! A megküldött levélnek ugyan van – névvel, lakcímmel ellátott – címzettje, de e személy jogi státusa a levél felbontását követően nem tisztázódik. Azaz milyen jogi helyzet alapján, milyen jogok/kötelezettségek és jogorvoslat mentén köteles/jogosult cselekedni; cselekvése eredménye célhoz jutását, felhasználásának törvényességét ki, milyen jogszabályi rendelkezések szerint intézi, garantálja?

 

 

Mindezek ismerete nélkül személyének „rangja”, tevékenységének súlya és hatása számára jogilag értelmezhetetlen. A levelet küldő Hatóság Tisztelt Hölgyem/Uram! A fentiekben nevesített testület egyik tagja Kedves Honfitársam, míg vezetője Tisztelt Állampolgár! megszólítást alkalmaz. A levél olvasása sem segít az eligazodásban: a Honfitársam után kapaszkodóként legfeljebb a semmitmondó „mindenkinek”, „valamennyink” szavak szolgálnak. A másik levél tartalma sem konkrétabb: mi magyarok, valamennyi magyar ember. A kérdőív még ennél is rosszabb: a kérdések megfogalmazásuk, tartalmuk, érthetőségük alapján az OVB érthetőségi tesztjén első olvasatban nem kapnának zöld jelzést. A válaszlehetőségek minősége sem különb; önálló válasz megfogalmazására nincs lehetőség, legfeljebb csak a 13. pontban, ez viszont kakukktojásnak számít. A márciusi Kiáltvány csak 12 pontból áll! A válaszadó tehát nem érezheti át, hogy reá közjogi értelemben, választópolgárként számít az alkotmányozó. Válaszait a felhasználó jogszerűen fogja kezelni, összesíteni és továbbítani? E lebecsültség érzését növeli, hogy a kérdőív nem tartalmaz visszaküldési határidőt, így annak végső hasznosítóihoz történő eljutása is kétséget ébreszt kitöltőjében, csupán a „kis-padon ülő” játékosnak és nem a jogalkotási folyamat részesének érzi magát.

 

 

Hogy a fentiekben írtak alapján a „leleplezést” követően e közös show végén kinek lesz (még) kedve és kin nevetni, azt döntse el a kedves olvasó maga.

 

 

Budapest, 2011. március 8.

 

 

 

Honlapon közzétett szöveget lásd itt

Publikált szöveget lásd: Fogarasi József: Összmagyar nagyátverés-show In: Népszava. 2011. március 23. (138. évf. 68. sz.) p. 6. [ISSN 0133-1701]