Fogarasi József

Csípjen már meg valaki!

2010. július 25. vasárnap

 

 

Csípjen már meg valaki!

 

 

 

A majdnem mindenhol kifüggesztett, illetve az állami közhivatalokban bizonyára már mindenütt olvasható országgyűlési nyilatkozat szerint az ez évi „áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének magalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.” E rendszerben közös jövőnk - boldogulásunk, emberhez méltó életünk nélkülözhetetlen - tartóoszlopai a „munka, otthon, család, egészség és rend”alapköveiből épül majd fel.

 

 

Mondanivalóm szempontjából a „rendnek” van jelentősége, amely úgy tűnik, hogy a felálló új kormányt követően a vártnál nehezebben akar formálódni. Az új kormány megalakulásával az Önkormányzati Minisztérium (ÖM) a hatályos törvényi rendelkezések értelmében május 29-én megszűnt, a hatáskörébe tartozott választási ügyek pedig egy új, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladatkörébe kerültek. Mindezt a folyamatot az érintett (vezető, és beosztott) közhivatalnokok, valamint a munkájukat segítő egyes irodai eszközök (mint például a levélpapír borítékok, az alkalmazott bélyegzők feliratai stb.) önállóan nem voltak képesek követni, gyakorlati tevékenységük során alkalmazni. A kiadott hivatalos iratok még június 8-án is az ÖM Választási Főosztály nevében kerültek postára adásra, illetve a posta által kézbesítésre.

 

 

Az ilyen fejrészes küldemények a Nemzeti Együttműködés Programja tartalmának, és elfogadása folyamatának alakulását figyelemmel kísérő (állam)polgárokban ellenérzést és - joggal érthetően - riadalmat keltenek. Az átvett küldeményeket egyesek, mint nem létező - feladó - állami szervtől származó iratokat felbontatlanul visszaküldték és az újonnan felállt jogutód minisztérium közigazgatási államtitkárától vizsgálatot, magyarázatot kértek a történtekre nézve. Hogy volt-e vizsgálat vagy sem, arról nem szól a fáma, a választ viszont - a címzett helyett - a panasszal érintett ugyanaz a régi-új állami vezető (szakállamtitkár-helyettes államtitkár dr. Virág Rudolf) adta meg, akinek a választással összefüggő ügyek jogszerű intézése az új kormány megalakulását megelőzően, majd – nyilvánvaló alkalmassága miatt – azt követően is a faladat-körébe tartozott/tartozik. A bekövetkezett malőr azonban jelzi, hogy az Országos Választási Iroda (OVI) régi/új vezetőjének nem sikerült a „régi rend” köztisztviselőit technikailag, szemléletileg, minőségileg az új elképzelések kiépítésének megkezdésére kellőképpen ráhangolnia. Ezt támasztja alá az a panaszbejelentés elintézése során követett és alkalmazott módszer is, amely a választást megelőző időszakban alkalmazottaktól szinte semmiben nem tér el. Ami azonban a régihez képest új elemként méltó a „köz figyelmére” az a válaszlevél tartalmi cinizmusa és a bejelentőt lekezelő stílusa: a postai küldemények eljuttatásához – tehát a végleges megoldásig – jogszerűen használható az „Önkormányzati Minisztérium Választási Főosztály” bélyegzője … a választási ügy eljárási menetét a bélyegző használata nem befolyásolta … az igényelt készkiadás megtérítésére nincs lehetőség … ismételten megküldöm a visszaküldött küldeményt.

 

 

A válaszból úgy tűnik, István királyunk által kialakított állami szervek új alkotmányunkban történő véglegesítéséig az államalapításkor használt és még kallódó fejrészes borítékok, bélyegzőlenyomatok jogszerűen, ma is használhatók. A jogállami rend követelményének meg nem felelt - felbontatlanul visszaküldött - iratok ugyanakkor tényleges joghátrányt is okoztak a választópolgároknak annak következtében, hogy jogszerű, megismételt kézbesítésük időtartamával lecsökkent a küldeményben foglalt - országos népszavazási, népi kezdeményezési kérdések - OVI által hitelesített aláírásgyűjtő íveken gyűjthető, a törvényben megszabott és jogvesztő időtartam. E jogsértés súlyosságát az is növeli, hogy a törvényi rendelkezés értelmében a helyhatósági választások napján (október 3.), valamint az azt megelőző és követő 41 napon belül nem gyűjthető támogató aláírás. Ezen túlmenően a jogszerűtlenül postázott küldemények választópolgárok általi visszaküldése felesleges költséget is okoztak a visszaküldőnek, amelynek megtérítését - a jogsértő állami szervtől – az új rend társadalmát építő polgár – a régi rend által követett gyakorlattal szemben – joggal igényelheti. A válaszlevél alapján úgy tűnik a kiépülő új rendnek sem lesz építőköve az elkövetett jogsértésnek elvárható tisztességű elismerése és az okozott kár, kérés nélküli megtérítése. A visszaküldött hivatalos küldemény ugyanis már nem mindenben volt azonos az eredetivel: az ÖM fejrészes, pecsétes borítékot nem foglalta magában. Mi ez, ha nem az OVI törvénysértő eljárásának és az általa okozott költségek megtérítése jogosságának – sajnos csak – közvetett elismerése?

 

 

A kiépülő új (állam, jog) rendre nézve azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent az alább említendő második eset. A mostanáig regnált Országos Választási Bizottság (OVB) testületileg nem volt képes magáévá tenni, megemészteni az új rend által megalkotott új törvényi szabály tartalmát annak ellenére, hogy újraválasztásukkal szemben a korábbi parlamenti ellenzék szinte egységesen tiltakozott, nemmel szavazott. Az új Országgyűlés pedig az OVB testületi beszámolóját – példa nélküli módon – kétharmados többséggel elvetette. Említett „kritikák” ellenére az OVB részéről a szükséges, a politikai kultúra részét képező tanulságok levonása mind testületileg, mind egyénileg elmaradtak. Aktív és egységes maradt viszont a testület az ellentámadást, a másra mutogatást illetően. Az OVB elnöke a testület teljessége nevében – ellenszavazatra és tiltakozó különvéleményre való utalás nélkül – a társadalom széles nyilvánossága elé tárta 2010. július 9-ei keltezésű, az Alkotmánybíróságnak címzett indítványát, amelyben a memorandum arról értekezik, hogy az OVB választásáról szóló új törvényi szabály „hibás elemei következtében” nem állja ki az alkotmányos jogalkotás követelményeinek próbáját, ezért „kezdeményezzük a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.”

 

 

Amennyiben amnéziában nem szenvedünk, és nem esik nehezükre, vegyük sorra személy szerint, kik is voltak ennek a kiépülő új együttműködési rendszert elfogadni nem képes testületnek a tagjai? ABC szerint haladva, mindjárt az első: dr. Bordás Vilmos. És nem csattan fel senki? Hiszen ő az új törvény rendelkezése értelmében újraválasztott testület egyik tagja, sőt most már elnöke! Talán nem sikerült eldöntenie, hogy hol is vagyunk: kint-e vagy bent? Mindehhez mit fog szólni, mindezt hogyan fogja befogadni az új rend alapján szerveződő és lefolytatandó helyhatósági és kisebbségi önkormányzati választások választási szervei és a több százezer választásra jogosult polgár? Nevezetesen: hogyan lesz képes megítélni, megérteni és követni azt az ambivalenciát, amelynek során az új elnök/régi tag elnökletével működő új mentalitású testület megítél, majd eldönt egy - a választópolgár által új szellemben - megfogalmazott és benyújtott választási jogorvoslatot, miközben az OVB új elnöke fél szemmel és teljes várakozással figyeli majd az augusztus 20-át követően ismét munkába álló Alkotmánybíróság üléseit és döntéseit?

 

 

Ébredjünk már fel: vegyük végre észre, hogy porszem került a kiépülő új rend fogaskerekei közé! Vajon lesz-e valaki olyan bátor és fölmutatja-e a piros lapot, hogy a „szabálytalankodó” végre elhagyhassa a pályát, „őseink szent gyepét”?

 

 

Budapest, 2010. július 25.

 

 

 

Publikált szöveget lásd: Fogarasi József: Csípjen már meg valaki! In: Népszava. 2010. augusztus 2. (137. évf. 178. sz.) p. 6. [ISSN 0133-1701]

Honlapon közzétett szöveget lásd itt