Fogarasi József

Szolgáltatás – ellenszolgáltatás

2010. február 01. hétfő

 

 

 

Egyetemi éveim alatt - sokan - a legborzasztóbb tantárgynak a szocializmus politikai gazdaságtana c. tantárgyat tekintettük. Nehéz volt megérteni, miben más a két rendszer – a kapitalizmus és a szocializmus – gazdaságtana, különösen akkor, ha az egyik mögött alig lehet a gazdaságot felfedezni. A logika itt csak ritkán segített. Miután a vizsgáztatás legtöbbször „pofára” ment, az ember kénytelen volt hamar felfogni a kettő közötti különbségben a lényeget. A szocializmus a kapitalizmus ellentéte, az egyik a szakadék szélén áll, a másik két lépéssel … (előtte). Magyarul, ami nem szocializmus, az a kapitalizmus, ami pedig kapitalizmus az csak rossz lehet, ez többet jelent a puszta harácsolásnál és a munkanélküli meggazdagodásnál. A szocializmus „ellenben” a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol minden a mienk; a kevés és rosszul végzett, minőségileg gyenge munkáért is lehet tisztességes fizetést és jutalmat, még céljutalmat is kapni. Mi, elég, ha csak dolgozgatunk, az állam úgyis gondoskodik rólunk.

 

 

De félre a tréfát, hiszen most már nem kell mindenkinek dolgoznia, és senki sem vizsgálhatja, hogy a másik miből él. Jó munkáért, pedig jó pénz jár. Azonban még mindig van jutalom (egyeseknek) és céljutalom, akár olyan munkáért is, amely egyébként nem csupán belefér a munkaidőbe, de legtöbbször még a munkaköri leírásban is bennfoglaltatik. Ma már senki nem kap nyakferdülést, amikor a pénztárban aláírva a fizetési jegyzéket, a nevét azért nem tudja rendesen leírni, mert csak néhány másodperce van arra, hogy kifigyelje a két sorral feljebb lévő „főnök-kedvence” fizetése összegét és fejben gyorsan kiszámítsa, hogy az a disznó a legutóbbi - stikában juttatott - fizetésemeléskor mekkora összegben is részesült. Ma ilyen egészségre káros mozgásokat nem kell tennünk, hiszen a fizetési elszámolást mindenki külön és hermetikusan lezárt borítékban kapja kézhez. Fizetésemelés és jutalom, pedig már évek óta nincs, legfeljebb azoknak, akik zsarolási helyzetben vannak, és az általuk nyújtott szolgáltatás akadoztatásával sarokban tudják tartani azokat, akik nem sztrájkolhatnak, illetve nem sztrájkolnak, de a mások sztrájkja miatt az adott napra fizetést nem kapnak, mert a sztrájk miatt munkahelyükre nem, vagy nem időben értek be.

 

 

Viszont, a rendszerváltás óta már majdnem mindenki „boldog” kapitalista (panelház) tulajdonos(társ) és akaratlanul is „élvezi” - évente legalább egyszer - a kibontakozni nem akaró tulajdonosi tudat szóbeli megnyilvánulásait: minden ajtón belüli dolog az enyém, az összes többi viszont közös, de ahhoz pénzügyileg és felelősségileg nekem semmi közöm. Nem fizetem a közüzemi számlákat, de ebből nincs semmi bajom, hiszen a többi tulajdonostárs, amennyiben melegedni, vizet, villanyt stb.-t akar, akkor kénytelen a közösbe annyit befizetni, amennyi a rám eső részt is fedezi, így én - többéves hátralékomat - ráérek törleszteni. Nincs is itt semmi probléma: ez a gyakorlat már jól bejáratódott.

 

 

De jött a hóesés.

 

 

Ne panaszkodjunk – mindezt megelőzően – több évig havat legfeljebb csak a hóágyúk közelében láthattunk. Ennek ellenére azonban - természetesen - most sem sikerült, kellően felkészülnünk – így többes számban fogalmazva – a hó eltakarítására. Ezúttal is, teljesen váratlanul ért minket a havazás, annak ellenére, hogy az idén - kivételesen - a meteorológusok az országhatár közelébe érkezett hatalmas hóvihar alapján már meg tudták mondani, hogy akár egy-két óra elteltével kis hazánkat is beboríthatja majd a hó. De ennyire?

 

 

A társasház-tulajdonosok azzal már tisztában voltak, miszerint a társasház előtti járdaszakaszon a hó eltakarítása a tulajdonostársak napi örömei közé tartozik, s azt is jól megtanulták, hogyan kell úgy összesózni a járdát, hogy az elolvadó és felcsapódó lé a férfiak nadrágszárából, illetve a nők és a férfiak kabátjának aljából sem vegytisztítással, sem vizes mosással ne legyen eltüntethető. Arra azonban senki nem készült fel, hogy a hóval betakart autókat a tulajdonosnak - hirtelen - majd hogyan és mivel is kell kiásnia a méteres hóbuckák alól? Mindez azért okozott külön problémát, mivel a reggeli parkolási idő kezdete előtt nem mindenkinek sikerült a kiásás időigényes munkáját elvégeznie. A BKV buszok pedig nem igen akartak el/beindulni, vagy a hideg, vagy pedig az igen „gondos” karbantartási munkák el nem végzése miatt. Így aztán a késésben lévő autótulajdonos az autó kiásása helyett inkább még rátett a szélvédőjére egy réteg havat, hogy a parkoló őr ne tudja ellenőrizni a parkolójegy meglétét, illetve azon a parkolási idő elteltének tényét.

 

 

Murphy törvénye szerint akinek/aminek jönnie kell az jönni is fog! Meg is jelent a parkolás rendjéért felelős, szigorú tekintetű „kommandós” alkatú személy. Nézegette a hóval betakart egyik autót először jobbról, aztán meg balról, de nézésétől a szélvédő sehogy sem akart megtisztulni. Gondolta lesöpri a havat, megkímélve ezzel az autó tulajdonosát és akkor betekinthet a szélvédő mögé, s meggyőződhet róla, hogy tettek-e oda - jól látható helyre - parkoló cédulát, illetve a parkolási idő lejárt-e a szélvédő mögötti bilétán?

 

 

A baj azonban ezzel meg is kezdődött. Az autó tulajdonosa éppen a kocsi közelében tartózkodott, amikor felfedezte a váratlan segítőszándékot: azt próbáld meg te bunkó - fenyegetőzött fennhangon - és letöröm a kezed. A kocsi az én tulajdonom, amelyet te nem érinthetsz egyetlen lehelettel sem. A hó eltakarítását persze megejtheted, hogy végre kiállhassak a hó-csapdából, de a szélvédőnek érintetlenül kell maradnia, még a rendszámtáblára lerakódott jeges havat sem takaríthatod le, te rohadt vérszívó. E szelíd szóbeli felvezetés közben a hóval befedett autójához a gépjármű tulajdonos is odaért, majd megkérdezte a parkoló ellenőrt, miszerint a nyári vagy a téli tarifát kellene-e fizetnie. Az őr elcsodálkozott, nem tudott róla, hogy két tarifarendszer létezne? Nyáron – kezdett bele a felvilágosításba a tulajdonos – a parkolóhelyeket ugyan senki nem takarítja a kosztól és a szeméttől, de mindennek elmaradása mégis beépült a parkolási díjba, mint minden más is, amiről persze fogalmunk sincs. Ne is érdeklődjünk ezek összetevőiről, hiszen ezt az ennél jóval egyszerűbb gáz- és elektromos díjak esetében sem értjük, s megfejteni sem tudjuk. Egy biztos, amikor eltelik egy bizonyos idő – félév, egy év – a szolgáltatás díját a szolgáltatónak már illik emelnie avégett, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya mindig a fogyasztó, az igénybe vevő oldalára (kárára) billentse a nehezebb súlyt tartalmazó mérlegoldalt. A téli tarifa viselésének a kérdését azonban ez eddig nem sikerült tisztázni, nevezetesen: a parkolási díj magában foglalja-e a parkolóhely tisztességes be- és kiállásához szükséges hó-eltakarítást, vagy sem?

 

 

A nyílt-színi vitát végül nem sikerült megnyugtató eredménnyel lezárni. Az ellenőr hangosan bizonygatta, miszerint az ő munkaköri leírásában a hó eltakarítása nem szerepel, míg a gépkocsi tulajdonos a maga igazát hangoztatta: nyáron a parkolási díj magában foglalja a parkolóhelyre történő akadály nélküli beállás tényét, ebből pedig az következik, hogy mindez a jog, illetve lehetőség a parkolni akaró személyt a parkolási díj ellenében télen is meg kell, hogy illesse!? Ez alapján viszont magától értetődik: télen a parkolóhelyről a havat - különösen a hóval teli időszakban - a parkolási díj összegéért cserébe valakinek el kell lapátolnia. Egészen biztos, hogy ez a „valaki” nem lehet azonos a díjfizető személyével, érvelt tovább a tulajdonos. Tehát mindaddig, amíg a hó eltakarítása meg nem történik, nekem itt, ezen a helyen, parkolási díjat nem kell fizetnem, zárta rövidre mondókáját a tulajdonos! Sőt, neki ezért a hanyagságért – mármint gépkocsijának (hó miatti) mozgásképtelenségéért – talán még kártérítés is járna? Hiszen a parkolóból a díj megfizetése ellenére, rendeltetésszerűen nem tud kiállni és továbbmenni?

 

 

Ezt a megjegyzést az ellenőr már nem hagyta szó nélkül: utazzon a BKV-val, hangzott a hasznos, de a tűzre olajat öntő „jó tanács”! A BKV egyébként is 3 nappal meghosszabbította a jegyek érvényességi idejét. Csak a bérletekét, és nem a hó miatt, TE BUNKÓ! – volt a durva válasz. Az ellenőr azonban nem hagyta magát: akkor hívjál taxit, vagy menjél gyalog, tovább - folytatódott a polémia, de már tegező stílusban - az legalább egészséges, ráadásul a séta és a levegő a fejet is képes kitisztítani.

 

 

E mondat elhangzását követően a kopasz fejű, kigyúrt agyú, nagydarab „ember-állat” intelligenciájú tulajdonos - hatalmas méretű kereszttel a nyakában - tett pár lépést előre. Azt hittem verekedés kezdődik, de nem, csak a gépkocsijához lépett, nagy erővel feltépve annak ajtaját, beszállt a kocsiba, majd repülőgép felszállásához is elegendő gázzal a gépkocsi négy hatalmas kereke egyszerre pörögve viharfelhővé változtatva a havat tisztává tette a parkolóhelyet és Forma-1 sebességgel kivágva a parkolóból, távozott a helyszínről.

 

 

 

Budapest, 2010. február 1.